Makedonier in der ersten Ungarischen Chronik Gesta Hungarorum - 13. Jahrhundert

Gesta Hungarorum (deutsch „Taten der Ungarn“) ist der Name zweier geschichtlicher Werke (Gesta), die über die Ansiedlung der Ungarn etwa 895 nach Christus und das Frühmittelalter in Ungarn berichten.

Über die Taten der Ungarn berichtete zuerst der Notar entweder von König Béla II. oder Béla III., Anonymus, im 12. Jahrhundert auf lateinisch. Der Autor befasste sich mit der Geschichte der Ungarn von ihrer Niederlassung bis zur Krönung Stephans I. In seinen Gesta sind zwar interessante Tatsachen über den Lebensstil der sich niederlassenden Ungarn zu lesen, doch an vielen Stellen ist die geschichtliche Beschreibung nicht authentisch, eher sagenhaft. Dazu gehören zum Beispiel erfundene Namen und die Beschreibungen märchenhafter Ereignisse.

Das Original der Gesta Hungarorum ist nicht erhalten; eine Kopie aus dem 13. Jahrhundert wird in der Széchényi-Nationalbibliothek aufbewahrt.
Quelle der Beschreibung: Wikipedia


Latein:
De ciuibus bulgarorum et macedonum.
Transactis quibusdam diebus zuard et cadusa cum omni exercitu suo, eleuatis uexillis signiferis aquam danubij transnauigauerunt, et castrum borons ceperunt, deinde ad castrum scereducy iuerunt. Audientes hoc ciues bulgarorum et macedonum, tumerunt ualde a facie eorum. Tunc omnes incole illius miserunt nuntios suos cum donarris multis, ut terram sibi subiugarent, et filios suos in obsides traderunt. Zuard et cadusa paci fauentes et dona et obsides eorum accipientes eos quasi suum proprium populum in pace dimisserunt. Ipsi uero ceperunt ecuitare ultra portam Wacil, et castrum philippi regis ceperunt, deinde totam terram usque ad cleopatram ciuitatem sibi subiugauerunt. Et sub potestate sua habuerunt totam terram a ciuitate durasu usque ad terram rachy. Et zuardu in eadem terra duxit sibi uxorem, et populus ille qui nunc dicitur sobamogera, mortuo duce zuard in grecia remansit. Et ideo dictus est soba secundum grecos id est stultus populus, quia mortuo domino suo uiam non dilexit redire ad patriam suam.

Ungarisch:

A BOLGÁROK ÉS MACEDÓNOK NÉPEI
Néhány napra rá Szovárd meg Kadocsa egész seregükkel együtt, magasra tartva jellel megjegyzett zászlójukat, átkeltek a Duna vizén, és elfoglalták Barancs várát, majd meg Szeredüc-vár alá vonultak. Mikor a bolgárok és macedónok népei ezt meghallották, erősen megijedtek tőlük. Erre annak a földnek lakosai mindvalahányan elküldötték követeiket sok ajándékkal, hogy a földet hódolva felajánlják, és fiaikat kezesül átszolgáltassák nekik. Szovárd meg Kadocsa békére készen mind az ajándékokat, mind a kezeseket elfogadták, s őket, mint a saját népüket, békében elbocsátották. Maguk pedig továbblovagoltak túl a Vaszil-kapun. Fülöp király várát bevették, majd Kleopátra városáig az egész földet meghódították, s hatalmuk alatt tartottak mindent Durazzó városától egészen Rácföldig. Szovárd ugyanezen a földön vett magának feleséget, és az a nép, melyet most Csaba-magyarjának mondanak, Szovárd vezér halála után Görögországban maradt. Mégpedig a görögök szerint azért mondták csobának, azaz ostoba népnek, mivel urának halála után nem volt kedve útra kelni, hogy hazájába visszatérjen.

Englisch:

Of the countrymen [civibus] of the Bulgarians and Macedonians
Some days later, Zuard and Cadusa with their whole army, emblazoned standards aloft, crossed the water of the Danube and captured Barancs [Borons] castle, after which they went to the castle of Scereducy. Hearing this, the countrymen of the Bulgarians and Macedonians feared greatly before them. Then all the inhabitants of that land sent their envoys with many gifts, to surrender the land to them and hand over their sons as hostages. Zuard and Cadusa, inclining to peace and taking their gifts and hostages, left them in peace, as if they were their own people, and riding beyond the Wacil Gate [ultra portam Wacil], they took the castle of King Philip, then they conquered the whole land up to the city of Cleopatra [ad Cleopatram civitatem], and they had in their power the whole land from the city of Durazzo [Durasu] to the land of Rác [ad terram Rachy]. And Zuardu brought his wife to him into that land and the people, who are now called Sobamogera, remained after Duke Zuard’s death in Greece and they were thus called soba by the Greeks, that is stupid people, because with their lord dead they did not take the way home.
Loading...

Keine Kommentare